Megvolt megint az apás hétvége, a következőre már a gyerekek jönnek. Megnéztük a Corbijn kiállítást a művészetek palotájában, természetesen a gyerekeknek nem sokat mondott az a sok nagy név, Santana, Bovie, Jagger, U2, talán a DM még csak csak, meg az a csaj a csárli angyalaiból. Aztán volt ünnep a lánchídon, és volt ingyen Simply Red koncert, ahova a kölkök megintcsak azért nem jöttek, mert hogy azt nem ismerik, még jó, hogy akkor nem zuhogott az eső. Jó is, ha az ember egyik gyereke rap, a másik rock, a harmadik meg svéd black metál zenét hallgat, megy a kocsiban is a bírkózás, hogy hogy hallgathat a másik ilyen pocsék zenét, mikor kihallatszik a fülhallgatón.
Én meg a madárpálya kézikönyvet olvasom (finnül a galaxis útikalauz tejút útikönyv, a tejutat meg madársávnak hívják), vagyis a világvégi éttermet, vagyis hallgatom, ráadásul finnül, mert úgy extrémebb. Tetszik, bár van, ami elmegy a fülem mellett.
Itt Finnországban ragyogó szép idő van, 27 fok, ma viszont ideért valami esőfelhő, leesett, aztán süt megint, csak annyira volt jó, hogy ne lehessen tengerbe fürdeni. Talán holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése